Nagyon sokan kérdezitek, s kértek tanácsot azzal kapcsolatban, hogyan rendezzétek be úgy kisállatotok lakhelyét, hogy az nekik is jó legyen, ugyanakkor jól mutasson, a szoba díszévé váljon. Hiszen ideális esetben a legapróbb kiskedvencünk lakhelye is igen nagy területét foglalja el a szobának, szembetűnő, ezért a legtöbbek számára fontos, hogy ez a központi elem esztétikus legyen.
Összegyűjtöttünk néhány tanácsot, ami által mutatóssá tehetjük kisállataink lakhelyét, s a szobába lépve ne csak megragadja tekintetünket, hanem igazán elragadó is legyen.

Mindenekelőtt azért szeretnénk leszögezni, hogy a szépség relatív. Mindenkinek más az ízlése, így ami valakinek gyönyörű, másnak talán egyáltalán nem is tetszik. Az általunk megfogalmazott tanácsok leginkább a mi ízlésünkhöz köthetők, így azokat betartva a mieinkhez hasonló lakhely alkotható meg.
Példaképp mellékeltünk néhány fotót néhány saját lakhelyünkről, más-más típusú berendezésekkel.

A mi tippjeink a következők:

• Lakhelyválasztás

Az első pont maga a lakhely. Amennyiben kisállatunk ideális tartásmódja azt megengedi, akkor válasszunk inkább üveges lakhelyet, terráriumot vagy fából, bútorlapból készült lakhelyet a ketrec helyett.
A ketrecrácsok már önmagukban is egyfajta negatív érzetet keltenek tudat alatt az emberi agyban, a rácsok miatt a bezártságra asszociálunk. A rács önmaga is ront az esztétikán, nem különösebben szép, és elvonja a figyelmet a berendezésről, illetve jelentős részét kitakarja, nem lehet kellően jól látni tőle az egyébként szép berendezést. Az üveges lakhelyek letisztultabbak, jól átláthatók, beláthatók, üveg esetén nem az üvegfalra, hanem a berendezésre fókuszálunk - s ez a cél.
Ha bútorlapos terráriumot választunk, annak további előnye, hogy a szoba bútorzatának stílusához igazíthatjuk, így kedvencünk lakhelye beleolvad a szobába, nagyobb összhangba kerül a szoba berendezésével.
Természetesen nem minden állat esetében engedhető meg az üvegezett lakhely, számos állatfaj csak nagy mennyiségű rácsos felülettel rendelkező helyen tartható a légáramlás miatt. Ilyen esetekben enyhíthetünk a rácsok esztétikaromboló hatásán azzal, ha például a rácsos lakhelyet is részben bútorlapos megoldással igazítjuk a szobához, vagy - ha az állatfaj tartásmódja megengedi - olyan ketrecet választunk, aminek legalább egy nyitott vagy átlátszó oldala van, és arra irányítjuk a figyelmet (ilyenek a karámok is).
Amennyiben csak és kizárólag teljes ketreces megoldás kompatibilis az állattal, esztétikai szempontból jobb, ha a ketrecrácsok sötétek (szürke, fekete), a berendezés jelentős része pedig élénk színű, egységes, kissé kirívó, így elvonja a figyelmet a rácsokról.

• Felszerelések

A kevesebb néha több! Nem érdemes túl sok különféle stílusú és színű elemet választanunk. Válasszunk 2-4 különféle színt, árnyalatot vagy típust és maradjunk ezeknél, ügyelve arra, hogy mindegyik stílust többször jelentessük meg egy lakhelyen belül.
Például ha fa felszereléseket választunk, akkor lehetőleg mindegyik azonos stílusú, hasonló jellegű, formavilágú és színű legyen, méretben se legyenek túl nagy eltérések közöttük. Ha mondjuk a világos, natúr, díszítetlen faanyagú berendezést választjuk, maradjunk is ezeknél, ne szúrjunk be közéjük festett vagy sötét, kérges faházat vagy más, eltérő stílusú fa felszerelést.
Több anyagot is választhatunk, például a fa mellett kerámiát - ekkor azonban ügyeljünk arra, hogy a kerámia berendezések is közel azonos megjelenésűek legyenek, egyforma vagy egymáshoz közelálló színűek, mintázatúak. Ha az egyik tálka fehér, a másik zöld, a házikó agyagszínű, a hűsölőcsempe meg kék, akkor hiába kerámia mind, mégis fejetlenséget kelt, nem éppen előnyös esztétikailag. Keressünk inkább azonos színvilágúakat belőlük. Ugyanígy, ha például műanyagot használunk, és mondjuk zöld színű a futókerék, akkor legyen zöld a műanyag tálka, zöld a műanyag sarok-wc és miegyéb is.
Nagyon sok esetben az okozza az esztétikai problémát, hogy a gazdi meglát egy-egy felszerelést, mely önmagában roppant aranyos, tetszetős, és egyből megfogalmazódik a gondolat a fejében: KELL! S valóban, önmagában kedves, helyes, dekoratív például egy rózsaszín nyuszimintás etetőtálka, egy hupikék törpikés kerámiaházikó, vagy épp egy fehér-fekete pöttyös dínótojás alakú homokozó, egyesével nézve mind jópofa, de együttesen, egy lakhelyre elhelyezve már túl sok, zűrzavaros.
Plusz egy jótanács a felszerelések elhelyezéséhez: érdemes jónéhányat beszerezni az egyes stílusokból, és akár egymásra is elhelyezve, várszerűen építve, vagy tömbökben, csoportokban, s ugyanakkor egységesen elhelyezni. Ha túl ritkás, itt-ott van csak egy házikó vagy más egyéb, az kissé szegényes hatást kelt, és kevésbé hozza összhangba az adott stílusokat, kevésbé lesz harmonikus. Nem utolsó sorban, kiskedvenceink többsége zsákmányállat lévén kedveli a sok-sok búvóhelyet, izgalmas, ingergazdag környezetet.

• Dekorációk

A dekorációként használt elemeknél is figyeljünk a hasonló stílusválasztásra, keressünk felszereléseinkhez illő elemeket. Például a sötét, kéreges faházakhoz és egyéb felszerelésekhez jól passzolnak a hasonló, sötétbarnás színű dekorációként is használatos berendezési tárgyak, mint a kókuszdióhéj vagy parafakéreg, a világos fa felszerelésekhez azonban nem illenek túlzottan.
Díszítőelemként - különösen hörcsöglakhelyeken - előszeretettel szokás szálas növényeket használni, hiszen ez amellett, hogy mutatós lehet, a kisállatoknak is remek elfoglaltságot jelenthet. Mi is kedveljük őket. Azonban itt is érvényes, hogy ha túl sok különféle, színes növényt használunk, akkor az megintcsak káoszt, túlzsúfolt hatást kelt. Keressünk inkább csak egy-két féle növényt, ami lehetőleg megjelenésében passzol valamely berendezési tárgyhoz is, és azokat használjuk a lakhely több pontján (természetesen figyeljünk arra is, hogy kisállatunkkal és evési szokásaival is kompatibilis legyen). Esetünkben például ilyen a vörös fürtös köles, mely remekül összhangban van a vöröses kerámia tálkákkal, homokozókkal, vagy a vörös sivatagi homokkal. Célszerű ezeket a növényeket kisebb csokroban itt-ott elhelyezni, természetesebb. Nem túl szép, ha telezsúfoljuk velük a lakhelyet, de az sem, ha túl rikás, egy-egy szál akad csak néhol.

• Teremtsünk kontrasztot!

Szintén a dekorációkhoz tartozik az olyan díszítőelem, mely teljesen eltér színeiben az eddig megalkotott berendezésünktől, élénk, kissé rikító, s kirívó, felkelti a figyelmet, feldobja a lakhelyet. Ez bár valahol éppen az ellenkezője annak, amit eddig tanácsoltunk, hiszen épp arról van szó, hogy nem passzol a többihez, ám kis mennyiségben nagyon kellemes kontrasztot teremt.
A naturális vonalon maradva, remek megoldás erre a tiszta, szárított moha, mellyel amellett, hogy természetességet kölcsönözhetünk kisállatunk lakhelyének, élénk zöld színével vidám hangulatot teremt, megragadja a tekintet, egészen elvarázsol. Ugyancsak ezt a hatást váltja ki, ha helyenként elszórunk némi élénk, színes virágszirmot, például napsárga napraforgószirmot, pinkbe hajló rózsaszirmot. A természetességet kissé elengedve, más életmódú kedvenceinknél pedig kiváló lehet erre a célra az élénk színű textil függőágy, bújózsák és egyéb berendezések. Ám itt se vigyük túlzásba sem a mennyiséget, sem a színválasztékot, legfeljebb 2-3 színt válasszunk, s vigyázzunk, hogy ezek a kontrasztszínek ne vegyék el a főszerepet főszíneink elől. Esetünkben például a világos fa és a vörös szín a két főszín, ezek a leghangsúlyosabbak, ezek köré épül a többi.

• Témaválasztás

Nem feltétlenül szükséges, de lehetséges egy adott téma köré is építeni a lakhelyet. Ha ezt az opciót választjuk, az némiképp felülírhatja a korábbi javaslatainkat, persze a legtöbb még ekkor is érvényes marad.
Azonban például ha egy zöldség-gyümölcs vagy kiskert témakört választunk, akkor nem kell ragaszkodnunk a viszonylag kevés színhasználathoz. Mutatós lakhelyek hozhatók létre a gyakran fellelhető gyümölcs és zöldség formájú kerámia búvóhelyekkel, főleg, ha egy viszonylag egyhangú, egyszínű berendezést dobunk fel a zöldséges-gyümölcsös színkavalkaddáal: piros alma, élénk sárga citrom, narancssárga sütőtök, zöld görögdinnye, lila padlizsán stb.
Lehetnek olyan témáink is, melyek egyenesen megkövetelik a sokszínűséget, mint például egy szivárványos téma.
Lehet azonban a témánk western stílus, esőerdő, vagy épp unikornis - csak a fantáziánk szabhat határokat!

• Karbantartás

Bizony kisállatunk lakhelyét is rendben kell tartani - az alapvető takarításon túl is - máskülönben a tökéletesen megalkotott otthona nagyon hamar háború sújtotta övezetté válhat. Az esztétikus megjelenés ugyanis csak a gazdinak fontos, kedvencünk számára semmit sem jelent. Előszeretettel túrják és rombolják szét, gyorsan átrendezik a terepet, ezért szükség van a türelemre, kitartásra, hogy mindig újra és újra helyükre tegyük a dolgokat, rendbehozzuk egy kicsit a katasztrófa sújtotta területet, hogy mindig szép legyen. Mintha egy-két totyogósunk lenne, akik mindig rendezkednek, kirámolják a fiókokat, s mi mindig szaladhatunk utánuk, hogy ne nézzen ki a ház úgy, mintha bomba robbant volna.
Mindenki megnyugtatására: jellemzően csak az első időszak nehéz. Ha átrendezzük kedvencünk lakhelyét, megalkotjuk a kis luxusrezidenciáját, akkor természetes, hogy fel kell fedeznie a terepet, mindent is meg kell néznie, s ezáltal borul a rendezettség. Ha ekkor minden nap szorgosan visszapakoljuk a helyükre a dolgokat, rövidesen alábbhagy az érdeklődése, nem lesz már újdonság számára a lakhelye, megnyugszik, és jelentősen kevesebbet fog "rombolni". Ezután csak minimális helyreállítást, igazgatást igényel az otthona. Ám fontos, hogy ne hanyagoljuk el! Ha rendszeresen odafigyelünk rá, általában elegendő akár csak néhány növényszálat megigazítani egy-két naponta, s mindig esztétikus marad, viszont ha huzamosabb ideig nem foglalkozunk vele, ismét kuplerájjá válhat.
Nagyban megkönnyíti a dolgunkat az is, ha előbb kiismerjük az állatot, és a jellemének megfelelő módon alakítjuk ki lakhelyét. Például ha tudjuk róla, hogy szeret túrni-fúrni az alomban, akkor a berendezési tárgyakat állítsuk lábakra, emlevényekre, hogy ne ássa el őket, vagy kerítsünk el lakhelyén egy nagy ásóterületet, a többi részt pedig jelentősen kevesebb alommal feltöltve rendezzük be. Ha tudjuk, mely szálas növényeket kedveli és falja fel azonnal, akkor ezeket hagyjuk meg nasinak, díszítésre pedig olyanokat válasszunk, amiket nem igazán legel le. Ha tudjuk, hogy szereti mohával bélelni a fészkét, akkor a mohát erre a célra adjuk neki, díszítésre pedig másvalamit válasszunk. Az egyedre szabott elrendezéssel rendkívül sok felesleges munkát spórolhatunk meg.

• Kisállatunk az első!

Az utolsó, ám legeslegfontosabb pontunk, hogy minden lakhely megalkotásakor kisállatunk, az ő igényei és egészsége legyen a legfőbb szempont! Nyilván szeretnénk, ha szemet gyönyörködtető lakosztálya lenne, de ez soha ne váljon a kárára. Hiszen úgy is készíthetünk csodálatos otthont számára, hogy az neki is teljes mértékben megfelelő legyen. Így például ha szeret ásni, ne vegyük el tőle ennek lehetőségét pusztán azért, hogy megkíméljük a gondosan elrendezgetett területet attól, hogy telehordja és betemesse alommal. Ilyen esetben igazítsuk a berendezést a szokásaihoz, ahogy egy ponttal feljebb is írtuk. Hiába mutat jól, ne használjunk lakhelyén ledcsíkot vagy más, hasonló megvilágítást, ha tudjuk jól, hogy éjszakai állat lévén érzékeny a fényre. Bármennyire is jól mutat, soha ne használjunk olyan tárgyakat vagy dekorációkat, amik veszélyesek vagy mérgezőek lehetnek, illetve ügyeljünk rá, hogy a faj igényeinek megfelelő legyen a kialakítás, a felszereltség.