Alomválasztáskor talán az egyik legfontosabb szempont a nedvszívó képesség, azaz az, hogy egy alom mennyi vizeletet és egyéb folyadékot, nedvességet képes magába szívni, ergo mennyi ideig tart ki.

Leteszteltük saját alomtípusainkat egy egyszerű, házi kísérlettel:
egy tálba kimértünk 100 ml almot, amihez 100 ml langyos vizet öntöttünk, majd egy kicsit összenyomkodtuk. Fél órát hagytuk állni, utána leszűrtük, és megnéztük, hány ml víz maradt a tálban. Az eredményt kivonjuk a 100 ml-ből. Az így kapott szám azt mutatja, az adott alomtípus a saját térfogatának hány %-át képes magába szívni.

Példaképp vegyük a kenderalmot: 100 ml kenderalomhoz 100 ml vizet öntünk, megkeverjük, várunk egy kicsit, majd leszűrjük. A tálban így 60 ml víz marad. A 100 ml-ből kivonjuk a 60 ml-t. Az eredmény 40 ml. A 100 ml kenderalom 40 ml vizet vett fel, tehát saját maga térfogatának 40%-át képes beszívni.

Ahol netán nem maradt a tálban víz, mert az alom az egészet magába szívta, ott öntöttünk a tálba újabb 100 ml vizet. Így végül már maradt némi víz a tál alján. Ezután ezt is ugyanúgy leszűrtük, lemértük a megmaradt vízmennyiséget, és kivontuk annyiból, amennyi vizet összesen hozzáöntöttünk, tehát 200 ml-ből.

Egyébiránt a teszt során láthatóvá vált a különbség a nedves, elhasználódott alom és a száraz, tiszta alom között. A képen minden alomkupac bal oldalán a száraz, jobb oldalán a nedves alom látható. Ez sok gazdinak segíthet a felismerésben, ugyanis gyakran találkozunk azzal a kérdéssel apró termetű kisállatok gazdái esetében, hogy honnan ismerhető fel, hova ürít a kisállat, hol használt, hol cserélendő az alom.



A nedvszívó teszt rendkívül hasznos információkkal szolgál ugyan, de azt tudnunk kell, hogy önmagában a jó nedvszívó képesség nem minden! A szagszívó képesség szorosan összefügg vele, és a kettő egyvelege adja meg igazán, mennyit bír egy adott alomtípus.

A szagszívó képesség felmérése érdekében is elvégeztünk egy tesztet:
Mivel már tudjuk, melyik alom mennyi folyadékot vesz fel, az újabb 100 ml almokhoz annyi ml szagosított vizet öntöttünk, amennyit teljesen magába tud szívni. Miután teljesen beszívták, megszagoltuk őket.
Ennek a tesztnek pontos számokkal nem tudjuk megadni az eredményét, de azt tapasztaltuk, hogy a papír- és szalmaalom szaglott legerőteljesebben, ezt követte a lenalom és a faforgács, majd végül körülbelül egy szinten állt a nyárfa-, kender-, csutkaalom és fapellet.

Levonhatjuk tehát a következtetést, hogy például a szalma- vagy papíralom több nedvességet tud magába szívni, mint mondjuk a nyárfa- vagy kenderalom, azonban utóbbi kettő szagszívó képessége jelentősen jobb, így még ha kevesebb nedvességet vesznek is fel, ezek járnak kevesebb szaggal, ennélfogva a felsoroltak közül egyik sem feltétlen jobb vagy rosszabb a másiknál.

Fontos megemlítenünk még azt is, hogy bár alapjaiba véve az egyes alomtípusokon belül a különféle márkák ugyanazon termékei hasonlóak, de bőven akad köztük különbség is. Nem minden faforgács vagy nem minden lenalom egyforma. Az egyes márkák között mindig akadnak kisebb-nagyobb eltérések. A fenti kísérletek eredményei tehát csak a Glirex NatureBedding termékekre vonatkoznak irányadóan, habár nagy eséllyel hasonló eredményekre lehet számítani más márkák esetében is.

Nézd meg alomkínálattunkat ide kattintva!