Ma egy rendkívül megosztó, s annál fontosabb témát boncolgatunk: tartható-e együtt, egy légtérben, egy háztartásban ragadozó és prédaállat?

Ez a cikk számunkra sem lehetne aktuálisabb, hiszen nem rég érkezett hozzánk legújabb családtagunk, Barka kutyus, s így most már mi is egyazon időben ragadozó- és zsákmányállat gazdivá váltunk.

Ragadozók alatt a kutyát, macskát értjük elsősorban, de ide tartozik a görény, kígyó és sok más állat is.
Prédaállattok közé is számos faj sorolható, de a legáltalánosabb talán a nyuszi, tengerimalac, hörcsög, egér, csincsilla, degu, patkány.

Mindenekelőtt az egyetlen helyes válasz röviden: tarthatók egy háztartásban, de nem egy légtérben, sohasem találkozhatnak!

S ha most tovább sem akarod olvasni, mert a Te kiskedvenceid pont azok a kivételek, akik imádják egymást, és amúgy is Te magad ismered őket legjobban, kérjük, tegyél kivételt, és olvasd végig ezt a posztot!

Ragadozó és zsákmányállat egy háztartásban csak bizonyos szigorú szabályok betartása mellett tartható felelősségteljesen. Ideális esetben soha, de soha nem találkozhatnak, nem érintkezhetnek egymással, sem közvetlenül, sem közvetve.

A miérteket három fő csoportra bontottuk:

1. A látható veszélyek ????

Látható veszélyek, amiket mi magunk is érzékelhetünk, látjuk, ha megtörtént a baj.

Ezek közül az egyik legegyértelműbb és mégis talán a leggyakoribb problémaokozó a méretkülönbség. A legtöbb rágcsáló csupán alig párszáz grammot nyom, de egy nyuszi is jellemzően csak néhány kg. Ellenben egy macska vagy egy kutya néhány kg-tól kezdődően akár embersúlyban is lehet. Ez a hatalmas méretkülönbség miatt pedig egy ártatlan mozdulat is halálos végkimenetelűvé válhat.

Nem kell, hogy agresszív legyen bármelyik fél; példaképp egy kutya egészen véletlenül is rátaposhat az éppen alatta átszaladó hörcsögre, vagy egy boldog kirohanás közepette letarolhatja a nyuszit, vagy egy vidám játék során véletlenül a kelleténél erősebben harapdálja, karmolja vagy löki fel a tengerimalacot... csonttörések, nyak- és gerinctörések, belső vérzések, halálos sebek.
Nem védhetők ki. Akinek van bármilyen állata, tudja, hogy a legkedvesebb, legkomótosabb, legkiszámíthatóbb jószágnak is vannak olykor hirtelen, meglepő rekaciói, mozdulatai. S mind tudjuk, hogy ha ilyen történik, emberként egyszerűen nem tudunk elég gyorsak lenni, nem érünk oda időben.

S mi van akkor, ha még némi kíváncsiság vagy épp agresszió is társul hozzá?

Feltételezzük, hogy ha valakinek a ragadozó állata akár a legenyhébb agressziót is mutatja a prédaállat felé, nem viszi a közelébe. Csakhogy sok esetben ez az agresszió nem mutatkozik meg elsőre, sem másodjára, harmadjára.. csak száztizenötödjére. Nem ritka, hogy például egy kutya sokáig érdektelen a nyuszi iránt, vagy épp kimondottan kedveli, de egyszercsak átkattan benne valami, kiválthatja egy mozdulat, hang vagy szag, amit mi nem is érzékelünk, és előtör a vadászösztön, hirtelen támad. Szinte minden gazdi esküszik, hogy az ő kutyája sohasem tenne ilyet, a légynek sem tudna ártani. Mindaddig az életét tenné rá, míg egyszer meg nem történik.

Különösen gyakoriak az ilyen történések, amikor a gazdi épp nem figyel, akár csak pár percre magukra hagyja az állatokat, hiszen ekkor sokkalinkább hajlamosak a kutyák vagy macskák megfeledkezni a házirendről, és olyan dolgokat tenni, amiket gazdi jelenlétében nem tennének.

Ha kisállatunk ketrecben van, az sem jelent biztonságot, hiszen a karmok a rácsokon át is beérhetnek, különösen macskák esetében, akár csak kíváncsiságból piszkálgatva a prédaállatot. Sőt mitöbb, a legtöbb ragadozó megtalálja a módját, hogy bejusson, vagy akár kinyissa a ketrecajtót.

2. A láthatatlan veszélyek ????

Láthatatlan veszélyek, amik önmagukban nem észrevehetők, csak később látjuk következményeiket, tüneteiket. Sok esetben már csak akkor, amikor túl késő.

Az első ponthoz erősen kötődve ide tartozik az is, ha egy akár egészen aprócska sérülés, karc, karmolás, kis harapás során a ragadozótól olyan baktériumok kerülnek a zsákmányállat szervezetébe, akár csak egy kis felületi sérüléssel a bőr alá, melyek életveszélyes állapotot váltanak ki.

A kutyák és macskák többnyire kijárós állatok, sétáltatjuk őket, vagy részben-egészben kinti tartásúak, gyakran találkoznak a külvilággal, ahol tömérdek baktériumot vagy vírust szednek össze. Nem csak akkor, ha megnyalnak vagy megesznek valamit az utcán, hanem egyszerűen csak a tappancsukon, szőrükön is milliónyi mikroorganizmus tapad meg. Ezek jelentős része ragadozó állatainkra nem veszélyes (számos kórokozó ellen egyébként is védjük őket) ám bent élő, s a külvilággal sohasem találkozó zsákmányállataink számára súlyos betegségeket okozhatnak.

S ha a mi ragadozó kedvencünk esetleg nem jár ki sohasem, még akkor is borzasztó sokféle baktérium él a nyálában, szervezetében, ürülékében, amiket prédaállatunk összeszed pusztán az egy légtérben való tartózkodás során is, nem beszélve arról, ha esetleg állataink együtt játszanak, tisztogatják, nyalogatják egymást.

Az ilyen baktériumok roppant alattomosak lehetnek. Gyakran csak hosszú idő elteltével mutatkoznak meg. Akár évekig élhet nyuszink, tengerimalacunk vagy épp hörcsögünk látszólag egészségesen, mire egyszer valamely oknál fogva - akár csak egy stresszhelyzetben, például költözés során - legyengül az immunrendszere, ekkor a baktérium a felszínre tör, elszaporodik, s akár megnyeri a csatát.

További gyakran előforduló probléma, hogy az együtt tartás során valamilyen módon kutya- vagy macskaeledel kerül a nyuszi, tengerimalac vagy épp csincsilla elé; akár a gazdi a szobában hagyja a szárazeledeles tálat, akár a ragadozó széthordja, vagy csak pár szem véletlenül begurul a prédaállathoz, ami különösen fűevő fajok esetén igen gyorsan életveszélyes emésztési problémákhoz vezethet.

3. A láthatatlan gyilkos ????

A láthatatlan gyilkos nem más, mint a stressz. Tulajdonképpen ez is a 2. pontba illeszthető, láthatatlan veszély, de mégis valahogy különcködik.

A prédaállatokat a ragadozók jelenléte (akkor is, ha közvetlenül nem találkoznak, csak közvetetten, hisz sokkal fejlettebb érzékszerveikkel hallják egymást, érzik egymás szagát, akár látják is egymást) rendkívüli módon stresszelheti anélkül, hogy a gazdi abból bármit észlelne. A stressz pedig alattomosan, lassan károsítja a szerveket, míg végül visszafordíthatatlanul és életveszélyesen tönkreteszi az egész szervezetet.

A zsákmányállatok tünetrejtők, nem mutatják, ha valami problémájuk van, ha idegesek, félnek, fájdalmuk van, a végsőkig igyekeznek elrejteni.

Vannak ugyan árulkodó jelek, apró mozzanatok, testtartás, reakció, hangjelzés, de ezeket többnyire csak szakavatott szem veszi észre. Számos stresszt jelző viselkedésforma ugyanis gyakorlatilag megegyezik a nyugalmi vagy más normál szituációs viselkedéssel. Tudtad, hogy létezik stresszalvás, stresszevés vagy stresszmosakodás? Ha hörcsögünk a kutya hátán ülve mosakodni kezd, vagy a macska lábánál elalszik, az korántsem az ellazulás és szeretet jele. Ezek a stressz jelei lehetnek - bizony, az ilyen szituációban való elalvás is! Ha macskánk látszólag békésen ül egereink ketrece előtt, s csak nézi őket, egy egérke pedig kétlábra állva szaglászik a cica felé, rágja vagy rázza a rácsot, az nem azért van, mert ki akar hozzá menni, csupán el akarja űzni, védi a családját. Ha nyuszink megkergeti a nála háromszor nagyobb kutyánkat, azt nem játékos kedvéből teszi, nem vicces, hiszen csak zaklatottan a területét védi. Ám ha nem kergeti, hanem kinyújtózva fekszik akkor is, ha ledől mellé a kutya, nyalogatják egymást akár kölcsönösen, sőt a hosszúfülű talán még kocogtatni is elkezdi fogait, az éppúgy a félelem, stressz, nemtetszés jele lehet. Nagyon nehéz kiigazodni rajtuk, mert a számos reakció éppúgy a tetszés, mint a nemtetszés jele. S bár idővel általában látszólag közömbössé válnak egymással, mert rá vannak kényszerülve, de a stresszfaktor ekkor is állandóan jelen van és dolgozik kedvencünkben.

Mindezeken túl megjegyeznénk azt is, hogy bár most a zsákmányállatok védelmére helyeztük a hangsúlyt, az együttélés ragadozóink számára is stresszt és egyéb kockázatokat rejthet magában.

Mindezek végett tehát, mint felelősségteljes gazdi, kötelességünk gondoskodni állataink biztonságáról és nyugalmáról, minimum azzal, hogy külön légtérben helyezzük el ragadozóinkat és prédaállatainkat. Soha ne engedjük őket össze, sem játszani, sem egy fotó kedvéért, sem csak megnézni, mit szólnak egymáshoz. Nagyon figyeljünk oda, hogy a két életteret elválasztó ajtó soha ne maradjon nyitva, és lehetőleg mindig mossunk kezet alaposan, és váltsunk vagy vegyük le cipőnket, ha egyik helyiségből a másikba megyünk. Így sem védhetünk ki minden veszélyfaktort, hiszen ruhánkon, hajunkon is átadhatunk baktériumokat, de jelentősen csökkenthetjük a kockázatokat! Ha nincs lehetőségünk ennek kivitelezésére, döntsünk felelősen, és ne vállaljunk egyidejűleg ragadozó- és zsákmányállatokat!